Hajdan, mikor új voltam még négy mágus összeállt, s eldöntötték, létrehoznal egy varázslótanodát hol az ifjak hallgathatják, oktatóik bölcs szavát s továbbadhatják a vének tudásuk legjavát. Sokan mondták, nemes a cél, melyért a négy síkra száll nem hitték, hogy valaha is rút viszály közéjük áll. Mély barátság fűzte egybe Griffendélt és Mardekárt jóban-rosszban összetartott Hugrabug és Hollóhát. de jaj, egységük víg napját széthúzásnak bú éje követte és erről szól a Teszlek süveg meséje Szólt Mardekár: " Az jöjjön ki mágusszülők gyermeke szólt Hollóhát: " Azt tanítsuk kinek éles az esze" szólt Griffendél: " Iskolánkba bátor ifjak jöjjenek" Szólt Hugrabug: " Énelöttem egyenlő minden gyerek Véleményük különbözött, össze mégse vesztek. Eldöntötték mindannyian felelősek lesznek egy-egy házért mely az övék így Mardekár, teszem azt, magához hívott minden tiszta vérűt és ravaszt Hollóhátnál az okosok hasznát látták eszüknek bátor lelkű társaik meg Griffendélhez kerültek Hugrabughoz ment a többi. De akkoriban még négy hű barát volt a négy ház, szent volt a szövetség Sok-sok évig honolt béke köztük, és egyetértés Mígnem végül kapzsi becsvágy, sima szó, kísértés egymás ellen fordította a négy büszke házat és közöttük féltékenység gyűlölködés támadt. Egy ideig már-már úgy tűnt a Roxfortnak vége Hiszen barát barátnak lett esküdt ellensége Végül aztán egyik reggel elment a vén Mardekár és az ádáz tusa nyomban véget is ért, haj, de már nem lett újra egy, mi egy volt s négy házunk azóta bús emlékét őrzi annak mit elsír e nóta. Így eshetett, hogy megkaptam kényszer szülte posztomat kár, hogy ami egyben teljes, négybe épp én osztom azt. Dalomba pár új strófát azért szövök ma bele, mert, bár elvégeztem munkám, sejtem kárt teszek vele Rgi bűbáj kötelez rá, hogy betöltsem tisztemet, de oldom, mit kötni kéne. S ebből félek baj lehet. Éber szemmel lássátok meg mind a baljós jeleket! Veszély les ránk! Ártó szándék, zord ellenség fenyeget! Egység kell most öszzefogás, ha széthúzunk elveszünk... És most jöjjön a beosztás. Essünk túl rajta, gyerünk! |